Képriport: A pillangók szárnyán

A lepkék az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának utolsóként kifejlődött rendje. Legközelebbi rokonaik a tegzesek, de a lepkéket azoknál jóval fejlettebbeknek tekinthetjük. Mintegy 150 000 fajukat írták le; ezek közül a Kárpát-medencében körülbelül 3500 faj él.

A család a sarkvidékek kivételével az egész Földön elterjedt, de a több mint 500 faj zöme trópusi tájakon él. Magyarországon jelenleg 4 fajuk honos, mind védett.

• fecskefarkú lepke (Papilio machaon): Magyarországon védett, eszmei értéke: 10 000 Ft

• kardoslepke (Iphiclides podalirius): Magyarországon védett, eszmei értéke: 10 000 Ft

• kis apollólepke (kis Apolló-lepke, Parnassius mnemosyne): Magyarországon védett, eszmei értéke: 50 000 Ft

• farkasalmalepke (Zerynthia polyxena): Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft

Az apolló-lepke (nagy apollólepke, Parnassius apollo) napjainkban valószínűleg már nem honos Magyarországon; irodalmi adatok szerint magasabb hegységeinkben (Bakony, Bükk-vidék) élt valaha. Utoljára észlelt példányai a nyugati határszélen valószínűleg Ausztriából sodródtak át.

A nappali lepkék felismerhetők arról, hogy napközben aktívak, általában élénk színűek, csápjuk bunkós, és nyugalomban a szárnyukat hátuk fölött összecsukva tartják. A lepkék hátsó szárnyának töve kiszélesedő, megerősített, és repülés közben alátámasztja az elülső szárnyat.

Az éjjeli lepkék olyan változatosak, hogy nehéz általános leírást adni róluk. Sok közülük nappal is repül. Csápjuk általában fonalas vagy fésűs és hiányzik róla a bunkó. Többségüknek elülső és hátulsó szárnyát egy kapcsoló készülék fogja össze. Ennek felépítése többnyire olyan, hogy a hátsó szárny tövén elhelyezkedő egy vagy több akasztótüske az elülső szárnyon levő akasztóba kapaszkodik bele. A hímeknek egyetlen erőteljes, a nőstényeknek pedig számos, vékony akasztótüskéje van.